Mit tanulhatunk minden idők legnagyobb startup botrányából?

Magyarországon relatíve csendeset szólt a Theranos ügy, pedig az elmúlt évek legnagyobb startup botrányának lehettünk tanúi. A vállalat a vértesztelés jövőjét ígérte, de kiderült, hogy hazugság az egész.

A Theranos ügy dióhéjban

A cég ügyvezetője Elizabeth Holmes a 2000-es években azzal az ígérettel állt elő, hogy a startupja olyan vérvizsgálati módszert fejlesztett ki, amely egyetlen csepp vérből több mint százféle betegséget tud diagnosztizálni.

Mint kiderült, ahogyan a legtöbb ilyen esetben, most is egy túl szép, hogy igaz legyen történettel állunk szemben. A technológia ugyanis soha nem működött, Elizabeth Holmes hamis ígéretet adott be a fél világnak.

Mindezt viszont a többség nem is sejtette egészen 2016-ig, addigra viszont már mintegy 9 milliárd dollárt pumpáltak a Theronsba befektetői. 2014 körül Elizabeth Holmes cége volt a legértékesebbre becsült Szilícium völgyi startup, 9 milliárd dollárra taksált értékével többet ért akkoriban mint az Uber, AirBnB vagy a Spotify.

A minden korábbi hypenak köszönhetően mindenki bedőlt neki, főleg a média, így például az amerikai Forbes magazin is, akiktől címlapot is kapott:

A Szilícium völgyben egyébként elég hamar a női Steve Jobsnak kezdték titulálni Holmest (anno én például ezzel a szerénytelen labellel vesztettem el a totális érdeklődésem a cég iránt).

Végül kiderült róla, hogy évekig folyamatosan hazudott, közel sem tudták megvalósítani a vértesztes gépüket, így 2018-ban beszántották a céget. 

A kamuhőst John Carreyrou újságíró leplezte le igazi kőkemény oknyomozói munkával és annak eredményét kiváló Bad Blood című könyvében mutatta be. A mű magyarul is megjelent érdemes elolvasni, mert szenzációs, letehetetlen olvasmány. Miután pedig elolvastad, érdekes lehet még az ügyről szóló HBO dokumentum filmet, a The Inventort is megtekinteni. 

Ki merem jelenteni, hogy a Theranos az összes létező üzleti, humán és termék hibát elkövette, ami fizikailag lehetséges, így a szomorú történet egy kincsesbányát is rejt magában, ami a kinyerhető tanulságok mennyiségét illeti.

Ebben a cikkben azokat a konklúziókat igyekeztem ebből a gigantikus bukásból kigyűjteni, amit termékfejlesztéssel foglakozó szakemberek, de startupperek, vagy HR területen dolgozók is észbe vésnek. 

Van, hogy a vízió nem megvalósítható

Alap esetben egy startup víziója állandó, nem kell megváltoztatni, az alatta lévő szintek a stratégia és ebből kifolyólag a termék, amik időről-időre változhatnak:

Normál esetben, ha aggályok merülnek fel valamivel kapcsolatban, az jellemzően stratégiai vagy termékszinten megoldható, akár irányváltás árán is. Példádul a Netflix víziója, hogy “to entertain the world” a kezdetektől változatlan. A 2000-es években ezen víziójának a cég online DVD kölcsönzőként tett eleget, majd az új idők szelét meglovagolva streaming szolgálatóvá vált. Azaz a vízió nem változott, csak a választott stratégia.

A legrosszabb eshetőség ami a céggel történhet, ha kiderül, a vízió nem megvalósítható. Ugyanakkor ennek be- és felismerése a CEO feladata. Elizabeth Holmes mivel elszakadt a valóságtól, erre sajnos nem volt hajlandó, és ezzel megindult a lavina.

Kerüld el a túlígérgetést

Holmes egyszer azt mondta, hogy a cég miniLabja “a legfontosabb dolog, amelyet az emberiség valaha készített.” Ez a nagyotmondás egy hihetetlen hype kezdete volt, amit a a cég soha sem sem tudott beváltani.

Az önbizalom egy fontos hajtómotorja a gazdaságnak, ez teszi lehetővé, hogy egyesek vállalkozók lesznek. Muszáj azonban a víziódat úgy megformálni, aminek köze van a valósághoz, különben semmi esély nincs a megvalósításra.

A orvoslás nem ugyanaz, mint a szoftverfejlesztés

Azt mindenki tudja, hogy számos híres Szilícium völgyi vállalkozó félbehagyta az egyetemi tanulmányait, mint például Steve Jobs, vagy Bill Gates. Ez sok esetben teljes mértékben érthető, azonban a gyógyszeripar és az egészségügy egészen más tészta, nem véletlenül tart olyan sokáig egy gyógyszerész vagy orvos kiképzése, ezekben az ágazatokban ugyanis jóval nagyobb a kockázat és az emberi életekben mérhető.

Az orvosi, gyógyszerészeti kutatások normál esetben is évekig, néha évtizedekig zajlanak, eléggé valószínűtlen, hogy egy sprint után kiesik a jövő forradalmi gyógyszeripari innovációja. Az sem lehet véletlen, hogy a tudósok ezen a területen 60-as éveik körül szoktak díjakat nyerni, mert több évtizedes munkájuk ekkor érik be.

Mindezt az egyetemet 19 évesen félbehagyó Elizabeth Holmes – valamint az őt piedesztálra emelő média – igyekezett elfelejteni, pedig az volt az első intő jel, hogy formális gyógyszerész, vagy orvosi képzés és tapasztalat nélkül vágott bele egy vérelemező innováció megvalósításába.

Túlélési torzítás: Ne kövesd vakon Steve Jobsot

Fiatalabb éveimben, mikor történeteket olvastam sikeres cégekről, gyakran az volt az érzésem, hogy az alapítók valójában nem tudják, hogy mitől lettek sikeresek. Nem volt véletlen ez az érzés, ugyanis a szerencse és véletlenek szerepe nehezen kimutatható az utólagos narratívákban.  Ez azt jelenti, hogy ha egy sikeres ember utánzásába kezdesz, akkor sincs rá garancia, hogy te is sikeres leszel.

Elizabeth Holmes másolni kezdte Steve Jobsot, úgy 2011 környékén, amikor is a Walter Isaacson legendás életrajzi könyve megjelent. Úgy kezdett el öltözni, azokat a céges szabályokat utánozta, amiket Jobs. Ezzel a túlélési torzítás nevű logikai csapdába keveredett.

A túlélési torzítás – survivorship bias – egy logikai hiba, mely során azokra az emberekre koncentrálunk, akik sikeresen átmentek egyfajta kiválasztási folyamaton, de figyelmen kívül hagyjuk azokat, akik nem. Jellemzően a sikertelen emberek gyenge láthatósága miatt történik így.

A Szilícium völgyből mindenki csak Steve Jobs, Bill Gates, vagy Elon Musk sztoriját ismeri, ők valójában a kisebbség, de a sikertelen startup failek kevesebb figyelmet kapnak, ami erősen táplálja a túlélési torzítást.

A titkolózás kultúrája paranoiába csaphat át

Miközben egy flagship terméken dolgozik egy cég, gyakori, hogy a CEO szigorú titoktartási szabályokat vezet be, hogy a versenytársaknak ne tudjanak róla, így tudják maximalizálni a piaci meglepetés erejét. Ez a fajta titkolózás tehát érthető – bizonyos szintig – a külvilág felé.

Azonban a belső falak emelése egészen más ügy. Ilyen körülmények között nem tudnak kommunikálni a csapatok egymással, mesterségesen még masszívabb silók épülnek, ami mellett lehetetlen sikeres terméket csinálni.

A Theranosnál például a vegyész csapat nem kommunikálhatott a mérnöki teammel, így semmi esély nem volt arra, hogy működő fejlesztések szülessenek. A cégnél amúgy a paranoia valamilyen beteg sci-fi szintjét elérő méreteket öltött: Golyóálló üvegek védték az épületet, mindenhol biztonsági őrök szobroztak, aktívan követték a belépőkártyák alapján, hogy ki hová lépett be. Még a recepciós billentyű leütéseit is figyelték.

Az ilyen céges “kultúra” generálja a paranoiát: Az emberek mindentől félni fognak, egyre kevésbé mernek egymással információkat megosztani, csak lehajtott fejjel fognak elmenni inkább egymás mellett a folyosón.

Kommunikáld a személyzeti változásokat

A Theranosnál egyik napról a másikra tűntek el az emberek. Ha valaki felmondott, vagy elbocsátották, azonnal távozásra szólították fel.

Még akkor is, amikor az egyik ex-kolléga kifogástalanul indokolta a társaság elhagyását – másik városba költözött a barátnőjéhez – Holmes állítólag még neki sem engedte meg, hogy „búcsút mondjon csapatának”, és elmondja nekik távozása okát. Azonnal el kellett sietnie, szinte úgy kisurranva, mint egy tolvaj éjszaka.

Csábító azt gondolni, hogy az ilyen cselekedetek a vezetés egyik elfogadott módját képezik a narratívának ellenőrzésére érdekében. Valójában a bizonytalanság és zavar rejtegetéséről van szó, ami végső soron azt eredményezi, hogy a még ott dolgozók eltávolodnak a cégtől.

Ösztönözd a kritikát

Elizabeth Holmes egyenesen üldözte, aki kritikát fogalmazott meg. A Bad Blood könyv ráadásul több olyan esetet idéz, amikor a munkavállalók szóvá tették a Theranos etikátlan működését, amiért brutális retorzió volt a “köszönet”.

Pedig a belső kritika mindig a legolcsóbb, költségmentes visszajelzés: A külső kritika mindig keményebb lesz.

Másrészt nem árt az sem elfelejteni, hogy a nagy innovációk gyakran azért jöhettek létre, mert az emberek megkérdőjelezték a status quo-t, a dolgok megszokott menetét írták újra.

A kollégák nem a rabszolgáid

Sunny Balwani a cég második embere Elizabethel folyamatosan azt hangoztatta, hogy a kollégáknak a nap 24 órájában a cég rendelkezésre kell állniuk.

A rosszhírű cégvezető minden reggel ellenőrizte, a kártya logok alapján, hogy ki mikor érkezett és távozott. De még itt sem szabott határt az őrületnek, minden este fél nyolckor meglátogatta a mérnöki részleget, hogy megbizonyosodjon róla, az emberek még mindig az íróasztalukon dolgoznak.

Hihetetlen módon mind a mai napig számos olyan vezető akad, aki az emberei összes energiáját ki akarja szipolyozni, ám ennek a megközelítésnek a fő hibája, hogy az embereket rabszolgaként kezeli.

Egyébként, attól hogy heti 80 órát dolgoztatod az embereket, nem lesznek produktívabbak. Ráadásul senki sem akar olyan helyen dolgozni, ahol rabszolgának tekintik.

A nap végén a CEO viszi el a balhét

Amikor kirobbant a botrány Elizabeth Holmes próbálta védeni a mundér becsületét, de csak rontott a helyzetén. Az egyik riportban ugyanis arról nyilatkozott, hogy ő nem tudta, mi folyik a laborjaikban. Még ha ez igaz is, akkor sem mentség.

Mindig a cég ügyvezetője markolja a legtöbbet, de cserében ha válság van, neki is kell a kínpadra feküdnie, nem kenheti a kollégáira a balhét.

Számos faktor vezetett a Theranos ügy eszkalálódáshoz, de úgy vélem a legfőbb probléma az emberiesség és az empátia hiánya volt. Ezek nélkül, még a fenti elvek betartása esetén sem kerülheti el egyik cég vezetője, és valószínűleg maga a vállalat sem hosszútávon a bukást.

Boros Norbert

Product Strategy Consultant | UX Designer

Esszenciálisnak gondolom a perspektívák megismerését, ami nem csak végfelhasználót jelenti, hanem mindenkit, aki érintett az adott szolgáltatás biztosításában. Ami pedig a UX-et illeti, nem az univerzum közepe, a UX-es pedig nem a földre szállt mindenható. Munkám célja, hogy segítsem az üzleti célok elérését, és ennek csak az egyik – bár hatékony, mégsem kizárólagos – eszköze a UX.