Évszázadokon át a vállalkozások diktálták, mit is gondoljunk róluk. A zárt ajtók mögötti termékfejlesztésen túl végre rést talált magának a végfelhasználó, aki hatalmának teljes tudatában nem fél szétkürtölni saját élményét az általa kipróbált szolgáltatásról a közösségi médiában.
Read MoreTegyük fel, hogy egy menő szupermarket in-house service designere lettél. Nem kis falat, hiszen a cél az, hogy piacvezetők legyenek, de ez egy ismert márka, jó feladat, hatalmas a csapat, nincs mitől félned. Vagy mégis?
Read MoreMi lehet rosszabb egy félresikerült workshopnál? Például egy céltalan, többórás meeting biztosan. Nem az, ami az információk megosztására hivatott, hanem ahol döntésre kell jutni, valamit mélységében megismerni, vagy ahol új dolgoknak kellene születnie. Helyette mégis egy végtelenre nyúló beszélgetésbe fulladhat a találkozó, amitől általában többet várunk.
Read MoreA kérdés, amitől mindig zavarba jövök. Sorra nőnek ki az ilyen-olyan, nem grafikai értelemben vett designerek, a névjegykártyák egyre kevésbé értelmezhetőek, és nekem is legalább egy éves munkám van abban, hogy megértsem, miért is szeretnék service designer lenni.
Read MoreA márka egy nehéz ügy. Úgy kell kezelned, mintha lenne keze, lába, saját hangja és ízlése, miközben akik dolgoznak rajta, általában máshogy definiálják a brand identitását. Akár ügynökségnél voltam, akár a másik oldalon, a „de ez nem illik a márkához” vita mindenhol felütötte a fejét, túl sokszor szubjektív alapon.
Read MoreSzeretjük a design sprinteket, főleg, ha nem csak egy adott projektet, hanem a saját időbeosztáunkat tudjuk egy keretrendszerben optimalizálni.
Read More
